A Magyar Örökség-díjról
A Magyar Örökség-díj története 1995-re nyúlik vissza. Az év november 14-én a Magyarországért Alapítvány a következő nyilatkozatot tette közzé a Magyar Távirati Iroda útján: "Tapasztalataink szerint az utolsó ötven év magyar történelme és benne társadalmi-, tudományos-, kultúrális múltunk igaztalan,torz módon jelenik meg a közvélemény előtt, és sok esetben a negatív történések vannak túlsúlyban. Szükséges tehát,hogy megnevezzük azokat a felemelő tényeket, erőfeszítéseket, építő személyiségeket,melyek kiegyenlítik az említett hamis arányokat, illetve akik létükkel és személyes teljesítményükkel valóságos egyensúlyt teremtenek. Ettől reméljük, hogy a világ pozitív eseményei közé emelkednek azok a tények,amelyek a magyar önazonosság-tudat szempontjából meghatározóan fontosnak minősíthetők, az unokáink unokái számára is példát jelentenek. " A Magyarországért Alapítvány kuratóriuma tevékeny közreműködésével, Farkas Balázs, Fekete György és Makovecz Imre
kezdeményezők javaslatára a fenti nyilatkozat szellemében valósult meg a Magyar Örökség-díj, és épül, gazdagodik a díjazottakból a Magyarság Láthatatlan Szellemi Múzeuma.
A Magyar Örökség-díj kitüntetettjeinek kiválasztása az alulról építkező demokrácia elvén és gyakorlatán alapszik: állampolgári jogon mindenkinek módjában áll díjra javasolni az általa érdemesnek tartott személyt, együttest, intézményt, teljesítményt. A Magyar Örökség-díj bírálóbizottsága kizárólag az így beérkezett javaslatokból választja ki a díjazandókat. Évente négy alkalommal, esetenként hét- hét díjat osztanak ki ünnepélyeskeretek között. A bírálóbizottság – melynek jelenlegi névsorát az utóirat tartalmazza - első elnöke, köztársasági elnökké történt megválasztásáig, Mádl Ferenc professzor úr volt.
A díj történetének első öt évében 1945 utáni teljesítményeket díjazott a bírálóbizottság. A
következő -jelenleg is tartó - öt évben az időbeli határ a XX. század elejéig, illetve esetenként
a kiegyezésig nyúlik vissza. Néhány kiragadott példa a kitüntetettek köréből: Antall József, Teleki Pál, Hamvas Béla és Kemény Katalin, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Scheiber Sándor, Illyés Gyula, Nagy László, Márai Sándor, József Attila, Radnóti Miklos, Szentgyörgyi Albert, Neumann János, Teller Ede, Kandó Kálmán, Balczó András. Egerszegi Krisztina, a labdarugó Aranycsapat, Hajós Alfréd, Böjte Csaba, Simándy József, a Száztagú Cigányzenekar, a Magyar Nemzet. napilap, a Herendi Porcelán Manufaktúra. A gróf Széchényi Ferenc alapította Országos Széchényi Könyvtár és Magyar Nemzeti Múzeum. A századik díj "a magyar nép Szent Korona iránti tisztelete" volt.
Az 1995-2000 közötti díjazottak adatait, illetve a róluk elhangzott laudációkat a Magyar Örökség Laudációk könyve 1995-2000"című kötetben tette közzé a Magyarországért Alapítvány.
A Magyar Örökség-díj gondozását 2003. márciusában a Magyar Örökség és Európa Egyesület vette át a Magyarországért Alapítványtól.
Poprády Géza
A Magyar Örökség és Európa Egyesület ügyvezető alelnöke
A Magyar Örökség-díj bírálóbizottságának tagjai:
Hámori József neurobiológus, a bizottság elnöke,
Fekete György belsőépítész, a bizottság alelnöke és szóvivője,
további tagok:
Bakos István tanár,
Benkő Samu irodalomtörténész (Kolozsvár),
Bolberitz Pál vallásfilozófus,
Dávid Katalin művészettörténész,
Farkas Márta tanár,
Gazda István tudománytörténész,
Hegedűs Miklós matematikus,
Jókai Anna író,
Juhász Judit újságíró,
Juhász László művelődéstörténész (Fraknó),
Németh Magda tanár.
Ódor László tanár,
Pázmándi Gyula közgazdász,
Poprády Géza könyvtáros,
Rókusfalvy Pál pszichológus,
Schulek Ágoston tanár,
Spányi Antal római katolikus püspök,
Sunyovszky Sylvia színművész,
Szakály Sándor történész,
Tóthpál József művelődéskutató,
Varga Csaba jogfilozófus,
Veres-Kovács Attila református lelkész (Nagyvárad),
Zelényiné Kováts Annamária nyelvész,
Zelnik József etnográfus.
A bizottság örökös tagja a néhai Balogh János professzor, zoológus, ökologus.
